Milyen egy Gyógytornász élete szülés után?

Milyen egy Gyógytornász élete szülés után?

Saját szülés előtt és szülés után megjelent testi kihívásom megoldási menetét osztom most meg veletek, hiszen Gyógytornász lévén így is tudok segíteni Neked.

Miért?

  1. Saját példát hozva ugyanis sokkal könnyebben tudunk azonosulni a problémával, hiszen hús-vér, látható emberről van szó, azaz rólam.
  2. És ezzel együtt eloszlathatom benned azt a tévhitet, hogy egy gyógytornásznak nem lehetnek nehézségei csak azért, mert szakmabeli
  3. Gyógytornászként más szemszögből tudok a témára nézni

Mindenki reménykedik abban, hogy neki semmi baja nem lesz terhessége alatt és emellett még próbál tenni is ellene például tornával.

Sajnos másodjára sem sikerült teljesen eseménytelenre a babavárás időszaka, de utólag már nem okoz gondot erről bővebben beszélni.

Mindenki hallott már arról, hogy van olyan, hogy veszélyeztetett terhesség…

Ennek vannak komolyabb és kevésbé komoly okai. A veszélyeztetettség mértéke nem csak a tünetektől, diagnózistól függ – pl.: méhlepénytapadás helye, vérömleny nagysága, magasvérnyomás mértéke, preeclampsia stb. – hanem attól is például, hogy a várandósság mely szakaszában fordul elő és milyen mértékben.

Van a fejemben erről egy képzeletbeli skála, mely skála szerint az első várandósságom a skála alja felé volt, míg a második már ennél feljebb, mármint veszélyeztetettségi mértékben tekintve.
Aki ismer az tudja, hogy nem vagyok az a típus, aki megül a fenekén és nézi ahogy elmegy mellette az élet. Tehát a várandósságot sem betegségként, pusztán tényként kezeltem, de aztán jött a stop tábla. A 32. héten kórházba kerültem egy vérző vérömlennyel.

Lelkiállapotomra hogyan hatott?

Nagy kihívás volt kezelni az érzéseimet, hiszen itthon hagytam egy másfél éves gyereket, ami eleve nagyon rosszul érintett. Plusz arra gondoltam, hogy mi lesz a babával, megmarad -e, jól lesz-e, hogy éli meg ezt a helyzetet és stb.

És végül mi lesz velem a kórházban és az ott töltött idő után.

Szerencsére nem sokkal később hazaengedtek. Onnantól kezdve valahogy minden sokkal jobb volt.

Azért volt leginkább megterhelő ez az időszak, mert feküdnöm kellett.

Egy idő után ez módosult kímélő életmódra, ami már barátságosabb volt. Viszont a pár hét fekvéstől már mindenem fájt. A derekam, a csípőm, sőt még a lábaim is. Emellett nem csak a lábaim dagadtak, hanem úgy éreztem az egész testem egy szivacs, ami csak arra vár, hogy kicsavarják belőle a vizet. Biztosan sokan ismeritek ezt az érzést, hiszen rengeteg várandós kismama küzd ödémás végtagokkal, sőt teljes ödémás testtel is.

Ebben az esetben óriási szerencseként éltem meg, hogy van egy gyógytornász a háznál…. 😊

A kíméletes -orvos által előírt- életmódba azért belefértek az óvatos (nem 10 km-es) séták és ha egy teljes torna az elejétől a végéig nem is, de egy pár mozdulat igen, hogy könnyítsek magamon.

A csípőmmel elkezdtem óvatosan dolgozni, így az már csak bizonyos pozíciókban fájt, de napközben nem okozott panaszt. A derekam már a sétáktól és a kevesebb gyerekemelgetéstől is jobb lett, de óvatosan minden nap 1-1 gyakorlatot belecsempésztem a napba, amikor éppen pihentebb voltam, így az is szépen javult. A szülésre teljesen panaszmentes lett.

Mi az, ami változatlan maradt?

Az ödémám nem nagyon akart a speciális vízhajtó gyakorlatokra (keringés fokozó) sem javulni, de legalább nem romlott.

Mi a várandósság alatti vízvisszatartás oka?

A várandósság alatt van egy természetes vízvisszatartás, illetve a szervezet felkészül a szoptatásra is ezzel. Emellett a nyirokerek azok, amik elszállítják a szövetek közül a folyadékot -mindenhonnan összegyűjtve -. Ezek vakon kezdődnek a szövetek közt (mint egy szívószál) és ha valami miatt nem megfelelő a szívóhatás – blokkolhatja tumor, plakk, babánk a pocakban, heg – , akkor a végeken (kezek- lábak) megkezdődik a visszafolyás, azaz pangás. Emiatt dagadni kezdenek a végtagok. Erre még rátesz egy lapáttal az is, ha a nagyobb ereket nyomja a növekvő baba a pocakban. Így a baba helyzete szintén befolyásolni fogja az ödémásodás mértékét. (És ezek csak a fiziológiás lehetőségek, még a pathológiát számba se vettük, de remélem azzal nem találkoztok).

Mi lett a gyógytorna eredménye?

Cserébe a feladatok hatására úgy éreztem, nem úgy megyek a szülőszobába, mint akit agyonvertek és ez ott, és akkor elég nagy helyzeti előnyt és magabiztosságot adott.

Ezek után kérdezed, hogy milyen volt a gyermekágyas időszak?

Kórházi napok: Biztosan éreztétek már úgy, hogy vannak olyan ágyak, amelyek akkor is kényelmetlenek, ha szinte tökéletes állapotban van a tested, úgy értem fitt vagy és mondjuk ki is vagy pihenve, fel vagy töltve energiával, étellel miegymás.

Na hát a kórházi ágy semmi ilyen halandó ember számára fontos kényelmi tulajdonsággal nem rendelkezett.
Kényelmetlen volt hanyatt fekve, oldalt fekve és még ülve is… hihetetlen, de valamit mindig nyomott. Gondoltam Márti, innen szép nyerni, így hát sétálgattam a szobában, a folyosói padon ülve csinálgattam a bokakörzéseket, a spicc-pipa gyakorlatokat minden mennyiségben, amit csak el lehet képzelni.

Menjen már le a duzzanat gondoltam magamban…hadd menjek végre haza a kényelmes környezetembe, de aztán végre ez a nap is eljött.

Vannak e kötelező gyakorlatok az első 6 hétben!?

Számomra abszolút és úgy gondolom, hogy az alábbi gyakorlatok a legtöbbünk számára könnyen beépíthetőek és több részletben is alkalmazhatóak.

A jól bevált kötelező gyakorlataimat megcsináltam:

  1. medencefenék izmaira minden nap szántam 10-15 percet, amikor eszembe jutott, csináltam a feszítéseket és lazításokat – egészen óvatostól indítva már a komolyabb sorozatokig – akár több részletben is
  2. továbbá óvatos hasizom feszítéseket (különösen a haránt hasizomra figyelve), hogy az is regenerálódjon, nah és persze
  3. a keringés javító gyakorlatokat….

Mik lehetnek keringés javító gyakorlatok?

Bokakörzés, bokával integetés, combok megfeszítése, fenék feszítés, hasilégzés. A vége fele már kicsit komolyabb dolgok is belefértek, mint például a lábbal biciklizés és a térdek oldalra döntögetése.

Mi történt a 6. hét végére?

A 6. hét végére mindenem patent volt, amikor a kontrollra kellett mennem. Sehol semmi panasz, a záróizmaim és a medencefenék izmaim úgy dolgoztak, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Pontosan úgy „viselkedtek” az izmaim és kötőszöveteim, ahogy annak a szülés utáni 6. hét végére kell. (Szóval nem készültem még az olimpiára)

A szétnyílt hasizom mértéke igen csekély volt és csak a köldöknél volt 1 ujjnyi szétnyílás. Végre a lábfejemen újra látszódtak a csontok és inak, és persze a bokám is felismerhető lett. Én ezt abszolút sikernek könyvelem el 😊

Ha szeretnéd, hogy neked is segítsek az örömtelibb hétköznapok megteremtésében, akkor először kérlek nézz szét több hetes szülés utáni regenerációs programjaink között. Ha kérdésed van, bátran keress meg és megválaszolom a kérdéseidet.

Jó egészséget és örömteli babázós napokat kívánok!

Gasparovszky Márti Gyógytornász és a BMA Csapata

Ha még nem vagy tag, akkor csatlakozz az Anyák és Apák országos közössége csoporthoz, mely Magyarország egyetlen mindkét szülőt szívesen fogadó Facebook csoportja. Tudunk itt együtt gondolkodni, komoly és humoros témát egyaránt felvetni. Minket mindkét oldal érdekel őszintén, tabuk nélkül.

Ha tetszett, akkor legyél rendszeres olvasónk!
Itt tudsz feliratkozni hírlevelünkre további hasznos tartalmakért:

Oszd meg a CIkket

Legújabb cikkeink: